mikor ma azt mondtam, hogy ez nem olyan mintha meghalna valaki, akkor álmaimban sem gondoltam volna, hogy ma még ezt is beközlik nekem, hogy meghalt egy olyan csodálatos ember, mint J.

még ezt is fel kell dolgozni, köszi élet, elkényeztetsz

Az éj sohase teljes
Higgyétek el ha mondom
Mindig marad
A bánat mélyén is egy nyitott ablak
Egy ablak mely világos
Mindig marad egy álom ami virraszt
Vágy betölteni csillapítni éhség
Egy jó egy tiszta szív
Egy kitárt kéz egy nyílt baráti kéz
És figyelmes szemek
S egy élet amit meg kell osztani.

egy kicsit könnyebb az az ólom.

kicsit.

lesz ez még jobb is.

elbújnék minden és mindenki elől.

leginkább saját magam elől.

a gondolataim elől. feldereng minden emlékkép, minden kis hiba, amit most utólag annak képzelek/gondolok. itt csücsül az egész a mellkasomon és nem akar elengedni. nagyon nehéz. nagy súlya van. 
persze vannak nagyobb problémák. nem vitatom. de ez most nekem elég nagy. és hadd kezeljem én ezt hatalmas problémaként és törésként, ahogy a mellkasomon lévő ólmok mutatják.

lehet, hogy februárban januárban októberben is ezt kellett volna tennem, és akkor nem menekültem volna hozzád stabilitást keresve, amit sajnálatos módon megadtál. egyedül kéne megállnom a helyem. ha be tudom magamnak bizonyítani, hogy egyedül is kurva jól elvagyok, és rendben vagyok, akkor fogok készen állni arra a valakire. aki lehet hogy b, de még az is könnyen lehet hogy kurvára de nem. az akarok lenni, akit elképzeltem mindig is. de eddig nem gondoltam bele ki is ez a valaki aki ott áll a képzeletemben, önálló. hiába hiszik azt sokan mennyire talpraesett, karakán vagy önálló lennék, a valóságban nem vagyok. szeretek mások mögé bújni, biztonságban lenni.
de mégis az vagyok, csak kell mögém egy háttér, akihez hazamehetek és átölel és szeret.
én nagyon szeretek szeretni, ez a nagy bajom. egy olyan valakit kerestem mindig, akit szerethetek. és ezt elfogadja. és persze az se lenne nagy baj, ha ő is azt mutatná, hogy szeret. nem kell hogy tényleg így legyen, persze nem lenne rossz. csak hitesse el, és éreztesse hogy szeret. mint te.

rólad elhittem, el tudtam, el akartam hinni. annyira lelki szegénynek tűntél, hogy biztos voltam a sikeremben, elbíztam magam, elengedtem magam, megnyíltam. és valamilyen szinten te is ezt tetted. csak persze más kecsegtetőbb volt. én nem vagyok olyan mint ő. ez nem is nagy baj, sőt inkább lennék még így is saját magam helyében, mint egyszer az övében.

de akkor is nagyon fáj.

kifutnék a világból

eltelt egy év. másfél az előző óta.

most sem látom már más megoldást, mint kiírni magamból, hisz ez egyszer már bejött. akkor nem is tudom, hogy jött az ihlet, hogy ebbe belekezdjek. most semmi ötletem sincs hogy érezzem újra teljes embernek magam. az előző hatalmas csalódás volt. az, hogy ehhez visszatértem azt jelezheti, hogy ez hasonlóan nagy. félelmetes ebbe belegondolni.

lehet, hogy nem is őt gyászolom, csak a dologba vetett reményeimet és elképzeléseimet. nagyon sok minden kavarog a fejemben. azt sem tudom hol kezdjek, mi az amit még nem mondtam volna el részegen vagy józanon valakinek és kikívánkozik belőlem. nem akarom elmesélni a történetet, nem akarom nyilvánvalóan leírni a sztorit. csak azt, ami bennem ragad. oké, az most gyakorlatilag minden. de ide a belső kis gondolataim kerülnek, kis mondat- vagy gondolatfoszlányok, akárcsak másfél éve. akkor sem írtam le, mi történt. belegondolva akkor is ez. de még azt se akarom leírni, hogy egy másik. így szedetvetett vagy hogy írják és kisilabizálhatatlan, de ez mégis így jó.

eddig nem szerettem a szőke lányokat. mosmár a vörösektől is undorodom.
ezzel mindent el is mondtam a problémáról.

blog kitömött állatoknak
http://crappytaxidermy.com/

gratulálok

Vivienne Westwood, fecebook

csodálatos, imádom

nagyon

fáradok

ez Owens Lake, California   september, 2001

Terminal mirage:

Great Salt Lake @Utah, 2005

ma annyi szép képet láttam már róla, muszáj

Paintings by Molly Dilworth